"Sugar, we all end up in diapers" - mondja Cate Blanchett Brad Pittnek a Benjamin Button különös élete című filmben, vagyis akár normálisan éljük az életünket, akár visszafelé, jó eséllyel elveszítjük az uralmat a megfelelő izmok fölött, és pelenkában végezzük. De ez még semmi. Ha valaki nagy ember, és összejön neki a nagy szerelem, akkor igen könnyen lehet, hogy színpadon végzi.
Azért jutott az eszembe, mert április elején mutatják be a texasi Austinban a Cleo című színdarabot, Lawrence Wright művét, ami, nem meglepő módon, Elisabeth Taylor és Richard Burton szerelméről szól.
Mint köztudott, a két színész a Cleopatra című film forgatásán bonyolódott egymásba, Taylor épp a negyedik házasságában élt, és, ahogy az egy rendes történetben elvárható, épp a férje hívta föl a rendező figyelmét Richard Burtonre, miután az eredeti Antonius, Stephen Boyd kidőlt. A férj egyébként Eddie Fischer volt, ugyanaz az Eddie Fischer, aki az Ének az esőbenből közismert Debbie Reynolds férje is volt, közös gyermekük meg a még közismertebb Lea hercegnő a Star Warsból, Carrie Fischer.
Burton részegen érkezett a meghallgatásra Rómába (ez már a darab első jelenete), de így is elég meggyőző volt, megkapta a szerepet, aztán csak nézték a stáb tagjai, hogy teljesen összekeveredik művészet és valóság, azt játsszák, hogy nem bírnak egymásnak ellenállni, de viszonylag könnyen megy, mert tényleg nem bírnak egymásnak ellenállni.
Tényleg jó téma, lehet röhögni, lehet megilletődni, keverni a korokat és stílusokat, nyilván sírni is lehet, két szép színésznek ad szerepet, akik verekedhetnek és csókolózhatnak, mi meg levonhatjuk a tanulságot: they all end up on a stage. Mert ők lettek mára a közös ismerősök, ami régebben a királynő és a hadvezér volt, akiknek tudott a művelt világ a viselt dolgairól, azok ma a színészek meg a sportolók, Antoniusból és Cleopatrából így lesz mára Seress Rezső és neje, Edith és Marlene, Domján Edit és Szécsi Pál, Latinovits és Ruttkai - bár ez még nincs megírva, ha jól tudom. De csak idő kérdése.
Addig meg álljon itt Cleopatra. És Antonius.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.