Szívesen  mondanám, hogy pedig mennyire tetszett Einstein letolt gatyában, de igazából az sem tetszett. Az első részt megnéztem, és gyorsan elfelejtettem, mikor is lesz a következő. A NatGeo Picasso-sorozata csak annyiban más, hogy dupla résszel kezdődött, így a második kezdését el sem lehetett felejteni. Mégsem láttam. 

Az egész mérhetetlenül röhejes, szegény Antonio Banderas folyamatosan mereszti a szemét, hogy olyan legyen a pillantása, mint a nagy honfitársnak, mégsem olyan. Viszont ezek az hiperidétlen parókák, megmaradnak, mint a magyar filmkészítés örök szerencsétlenségei. Hátul elállnak, egyébként is túl vaskosak, ha Picassónak ennyi haja lett volna a Guernica festésekor, nem kellett volna így fésülnie. Tényleg nem akarok most azzal jönni, hogy pedig Andy Vajna valaha parókakészítéssel is foglalkozott, de ez valami visszatérő filmbetegség nálunk, már ez Evita alatt is úgy volt szőke Madonna, hogy a barna hajszálak kilógtak alant. 

A többi történelem. Vagy lehetne történelem is, született Malagában, meghalt Mougins-ban, közben történt vele egy és más, csak nem lehet normálisan elmesélni, hiszen a sztárnak szerepelnie kell már a történet elején is, nem lehet az ötödik részig izgatni a kedves nézőket, hogy még másfél hónap és jön Banderas, így aztán ravaszul összerázták a cselekményt, vagy keresztbe vágták, vagy nem tudom, hogy mondják, lényeg, hogy még a minimumot sem sikerült teljesíteni, hogy honnét jutottunk el hová. Mondhatni: Picasso egyelőre ellenáll a filmes feldolgozásnak, de azért ott a Picasso kalandjai, valamit lehetne kezdeni ezzel az élettel és ismerősi körrel. Ennél biztosan többet.