Idénre velük

Az egyik operaházunk már befejezte az évadot, Massenet halálfárasztó Hamupipőkéjével elbúcsúztunk a Metropolitantől, de még csak kövér könnycseppeket sem érdemes ejteni: októberben folytatjuk, és Aidával. Próbálok mindig leszokni erről a várakozásról, hogy jaj, micsoda nagyszerű dolgok várnak ránk a jövő évadban, de voltaképpen nem tudom, miért is kellene. Nem azért volt dögletes a Cendrillon, mert jövőre jó lesz, ha jó lesz a Marnie, meg a rossz előadás vagy a rosszul megválasztott darab ugyanúgy hozzátartozik a színházhoz, mint a siker. Vagy a hülye botrányok: most épp ugyanazt játsszák el New Yorkban nagyban, amit itt próbál az Operettszínház. James Levine ötmillióra perelte be a Metet, cserébe a privát rádiócsatornáról levettek minden Levine vezényelte előadást, mintha így meg lehetne változtatni a múltat, ki lehetne radírozni a történelem kellemetlen perceit. Ráadásul a percek nem voltak éppen kellemetlenek a hallgató számára. Az Operett Kerényi Mikós Gábor rendezéseit irtja, az valószínűleg könnyebb feladat, és nagyobb hatékonysággal gyilkolják így az emlékeket. Én biztosan az akció vesztese vagyok, egy alkalommal a kellemetlenkedő kedvében lévő Kerényi azt mondta, egyszer végre megnézhetném már a Rómeó és Júlia második részét, végül is már félmillió ember látta, és nem halt bele senki. Hát ha nem - nem. Kibírom.