Ötven éves volt tegnap a Hair, bár ezt rögtön illik egy kicsit tovább piszkálni. Melyik Hair? A Broadway Hair. Az, amit nálunk elég kevesen ismernek, nem is nagyon fogadják el. Nekünk a Hair az leginkább a film 1979-ből, amikor Bukowski felmegy New Yorkba, és végül nem ér oda Vietnamba, mert helyette Berger van ott a riadó idején, ő repül, ő hal meg. Ez azonban Milos Forman és barátainak találmánya, hogy valami értelmes is történjen a vásznon. A Hair lényege éppen az értelmetlenség volna, mászkálnak ezek a törzsben élő, boldog lények a Central Parkban, időnként énekelnek valami jó kis dalt, és valóban zajlik a háború is odakint vagy odaát. 

Szóval melyik Hair? A darabot 1964-ben kezdte el írni két kósza lélek, leginkább magának. Bukowski és Berger meg a többiek. Két lógó hajú kereső. A szőke James Rado és a barna Gerome Ragni. Csak azért nem mondom rögtön a kézenfekvő szót, hogy hippik, mert az 1964-ben még a szó maga nem volt föltalálva. Mindenesetre a képen látható, hogy Ragni állkapcsának határozottsága még Milos Formanra is hatott, amikor Bergerre castingolt. 

Az ember folyton azt hiszi, hogy a Hair körül magyarok is vannak, hiszen a két szövegíró közül az egyiket James Radónak hívják, a színre segítő producer pedig Joe Papp volt, de Rado teljes neve Radomski, Papp teljes neve Papirofsky, erről sajnos lemaradtunk. 

Rado és Ragni szövegkönyve egy Eric Blau nevű producer útján jutott el a kanadai zeneszerzőhöz, Galt MacDermothoz, aki már minden volt, csak hippi nem, rövidre vágatta a haját, volt felesége és négy gyereke. De a szövegek ihletésére megírta az életművét, vagy legalábbis annyi nagy dalt, amennyit aztán további és korábbi életében nem írt meg - pedig volt még egy sikeres musicalje a Két veronai nemesből, nálunk A veronai fiúk néven ment. 67-ben jött az off-Broadway bemutató, fél évre rá az igazi Broadway, és a Hair azóta is... 

Melyik Hair? A Broadway-produkció nagyon különbözött a korábbi változattól, tizenhárom új szám került bele, többek között a Let The Sunshine In, ami nélkül talán tényleg nem Hair a Hair. Két alkalomra emlékszem Budapesten, amikor ezt a változatot próbálták meg előadni, egyszer egy amerikai társulat vendégszerepelt a Kongresszusi Központban, ők tartották magukat az eredetihez, volt ejtőernyővászon, és alatta mindenki meztelenül táncolt. Nem volt átütő siker, mondhatni ennek ellenére sem. Legutóbb Mohácsi János kereste az utat visszafelé, Orlai produkció, Belvárosi Színház, amennyire láttam, a közönség leginkább értetlenkedett, hogy miért nem azt kapja, amit várt, a film sztoriját. 

Még az is lehet, hogy a közönségnek volt igaza, a Hair lázadása mégis fából vaskarika, nem lehet egy Broadway-musicallel igazán dühöngeni, mi csak ülünk és szívunk, mert táncolni is kell meg énekelni. Azért így is összeszedtek az utcáról néhány szereplőt, és a bemutatón közreműködött valaki, akiből híresség lett utólag: Diane Keaton.  

Ötven év mindenesetre szép kor. A szerzők szerencsére élnek, mind kényelmesen nyolcvan fölött járnak, Galt MacDermot decemberben kilencven lesz. Beírták a nevüket mindenféle színházi történelemkönyvbe, de a legjobb talán mégis az, hogy ha elölről lehetne kezdeni mindent, ha holnap lenne az ősbemutató, valami botrányocska talán most is keveredne belőle.