Nem képzelem azt, hogy ilyen csoda nincsen. Egyrészt mert van, másrészt talán mégsem akkora csoda. De nézhető, élvezhető, röhöghető, megrendülhető. Vagy, ami valamiért most nagyon fontos számomra: tisztelettel van a tárgya iránt. A tárgya pedig Arany János a Pesti Színház előadásának. Kinek az ég alatt már senkije sincsen. Ez a címe, nekem ez is tetszik, annyira nem cím-jellegű. Arany János, te kedves Arany János, éljen Arany János. Lelkem, ha kérte, amit a sors nem adott, Arany János bűvös szavával mulatott. Azt hittem, hogy közben felnőtt egy generáció, amely nem érti ezeket a bűvös szavakat. Vagy érti, de nem érdekli. És most itt van egy csapat szinte gyerek színész, meg néhány valóságosan is gyerekszínész, meg Hegedűs D. Géza,aki már megint úgy néz ki, mint Liszt Ferenc, és a bűvös szavakkal foglalkoznak. Meg a kevésbé bűvös élettel.
Nem képzelem, hogy csoda, valahogy a szünet előtti rész is nehezen találkozik a szünet utánival, de akkor is ott van, színdarab és előadás. Vecsei Miklós Hasi írta, ifjabb Vidnyánszky rendezte, és arra gondolok, hogy ők csinálják. Igazán csinálják. Nem úgy, mint más, normális ember, akinek eszébe jut, hogy hopp, ez az élet is egy regény, hopp, ez is egy film története lehetne. Ha lehetne, akkor náluk az is, megírják, megcsinálják, szerepel benne egy halom debreceni fontosság, nem csak Arany, de Csokonai is, meg Hegedűs D. Dezső nevű apukája és Latinovits is. Szervusztok, jó látni benneteket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.