Páncélbreki

Ez egy csodálatos kiállítás a Várban, a Budapest Történeti Múzeumban, és nem csak azért, mert az ember nem is gondolta volna... Mit nem gondolt volna? Hogy a kályha maga ennyire érdekes lehet? Azt sem. Mert hát ki gondolkodik a kályha felől, hogy mióta van, miért van, hogyan jutottunk el a fantasztikus lakásdíszektől a máig, amikor fehér panelek meg cirkók adnak egyenletes hőmérsékletet. 

Eddig jutottunk, itt is föláldoztunk valamit a célért, a csempéket a melegért, pedig a csempe volna a lényeg, sörivó férfi, vagy egy szakállas fazon, aki a pénztárcájába kapaszkodik. Verekedő asszony és szerelmeskedő pár, meg a zöld lovag, aki páncéljában annyira hasonlít a Muppet Show Brekijére (Kermit). A ló meg kedvesen kifordítja a lábát, hogy megcsodálhassuk a patkóját is. 

Kettős a tükrözés, hiszen a Történeti Múzeum maga is olyan, mint valami régészeti lelet, a hetvenes évekből maradt tárgy. Magunkat nézzük, már ha éltünk akkor, azt a világot, amikor még a régi dolgokkal való foglalkozásnak is volt valami ellenzéki jellege, vagy legalább önmeghatározó ereje, több közünk volt Zsigmond királyhoz, mint az MSzMP Központi Bizottságának tagjaihoz. 

Nem akarok az indokoltnál is zavarosabb lenni, maradjunk a kiindulási pontnál: ez egy csodálatos kiállítás a Várban. Szívmelengető középkor a címe.