Nem hiszem el. Tényleg ez az első élmény, ahogy Sandra Bullockra nézek az Ocean's 8-ben. Ő is megoperáltatta az arcát. De hát neki nem szabad. Nem volna szabad. Azzal játszik, és ő tényleg sokat játszik vele, elhúzza a száját, grimaszol, finoman jelzi a kívülállását vagy a különlegességét. Most meg nem jelez semmit. A szája nem mozdul, csak a körülötte lévő izmok görcsölnek egyet, az arca meg neki is az az oroszlánfej, mint Sütő Enikőnek, vagy Ashley Juddnak. 

Megszakad a szívem. Tudom, hogy mi kényszerítjük rá őket, hogy ha nem plasztikáztat, akkor meg azt mondjuk, hogy hú, de megöregedett, mintha nem öregedtünk volna meg nála sokkal jobban, de ez tényleg olyan, mintha egy sprinter arra a rugalmas műlábra cseréltetné a sajátját, mert az jobban viszi a célvonal felé. 

Hogy szörnyű, az még rendben van, de attól félek, hogy nemsokára kötelezővé válik, hogy nem egyszerűen a színésznők és örökösnők kötelező elfoglaltsága lesz az arcfeltöltés, de olyasmi lesz, mint a lábszőrtelenítés, nem lehet majd emberek közé menni emberi arccal, mert elhanyagoltságnak számít. Minden arc egyformává válik. Nézik majd egymást a világ szerencsései, beszélgetnek, és tíz perc múlva megkérdezik: te ki vagy?