Ma este Lang Lang visszatér, több, mint egy éve nem lépett föl, mert megsérült vagy túlgyakorolta a bal kezét. Volt azért közben egy különleges koncertje Chick Coreával a Carnegie Hallban, ahol Lang csak jobb kézzel volt jelen, és egy tanítványa alakította a bal kezét. Ma viszont rendes koncert, Tanglewoodban, aki szeret aggódni, megteheti, mert végül nem a Csajkovszkij b-moll lesz, hanem Mozart a program. 

Visszatér, mondanám, de az mégis érdekes, hogy hová. Lang Langot annyira fellőtte a média, jó okkal tette, mert zongorázni mégiscsak nagyon tudott, megpróbálok leszokni a múlt időről, szóval tud is, remélhetőleg, de világos, hogy az egész jelenséget bizonyos (zenei) szempontból túlértékelték. Időnként nagyon is érződött, hogy nincs ideje megérteni, földolgozni a műveket, most, jobb híján egy bécsi koncert jut eszembe, lemezen, DVD-n, az Appassionatát játssza, és minden nagyon rendben van, csak még egyszer ne kelljen meghallgatni. Szóval: ez most a kérdés. Ünnepeljük őt, mert újra köztünk van, újra van valaki, aki zongorázik, és mégis sokakat érdekel, vagy végre van egy ürügy, hogy helyére lökdössék szegényt, és azt mondják: azelőtt sokkal jobb volt. Mert azt mégsem lehetett megtenni, hogy egyik napról a másikra fanyalogni kezdjenek az ítészek, de most van mire hivatkozni, hogy miért nem. 

Addig meg ez: