Nyári kidőlők

Alagna helyett Beczala énekli Bayreuth-ban a Lohengrint. Majdnem mindegy, mondhatná bárki, aki át mondott, most bét mond, mindkettő A kategóriás vagy A+-os énekes, voltaképpen nagyszerű megoldás. Ráadásul látatlanban-hallatlanban azt mondta volna az ember, hogy Alagna úgyis fejre áll a szereppel, soha nem is énekelt németül, amennyire tudom, nem is illik hozzá egy ilyen vérmérséklet, elképzelem, ahogy azzal a lágy hangjával, finoman raccsolva nekiugrik a Grál-elbeszélésnek... Csak hát épp ez lett volna az egészben a lényeg, Alagna kockázatos, Beczala meg úgyis megcsinálja, egyébként is már énekelte a szerepet, nincs rajta mit félteni. Mintha ez valahogy fokozni tudná a művészi élmény befogadásának izgalmát, a félelem, mármint a közös félelem, egyek leszünk az árok két oldalán, mert nem tudjuk, meglesz-e vagy sem. 

Hát most nem lesz meg. 

A rossz hírt egy másik követte, a másik nagy fesztiválról, Bruno Ganz volt kénytelen lemondani a salzburgi Varázsfuvolát, helyette Klaus-Maria Brandauer ugrik be. 

De hová? A varázsfuvolában nincs tisztán prózai szerep, ez nem a Szöktetés (amiben egyébként Brandauer már közreműködött) miféle rejtélyes úton kell majd Taminónak végigbaktatnia, ahol a betegségnek köszönhetően elkerüli ugyan Hitlert, de belefut Mephisto karjaiba? Micsoda szörnyű koncepció lehet az új rendezésben, hogy egy ilyen cserére vállalkozik a rendezőség? 

Majd kiderül, de feltehetően fölöslegesen fagyott meg a vér az erekben, a színlap szerint Brandauer a Grossvatert fogja játszani.