Páger eszik

A Hatholdas rózsakert ment a tévében valamelyik este, nem épp tökéletes filmalkotás, mintha menet közben elengedték volna a gyeplőt, belefáradtak vagy elveszítették a bizalmukat a Babits-sztoriban, nézzük, hova jutnak maguktól ezek a figurák és színészek, zakók, szalmakalapok. De közben volt egy jelenet, a vőlegénynek kiszemelt Gruber Franci eszik a jövendőbelije családjával, köztük ott van Páger, zajong és eszik, és valami cérnametélt szála megakad a bajuszán, igazán szörnyű és lenyűgöző. Eszembe jutott, hogy amikor életemben először úgy igazán és mélységesen lenyűgöződtem Páger Antal művészetétől, akkor is éppen evett, magyar filmen, de még a harmincas években készült magyar filmen. Veszekedett a filmbeli hitvesével, veszekedett és evett egyszerre, kenyeret meg talán kolbászt, szóval amolyan teleszájú ordítozás, háttal a nőnek, szembe a kamerával, és amikor a mondat végére ért, a mutatóujjával benyúlt a szájába, és úgy, egy ujjal szedte le az ínye mellé szorult ételmaradékot.

Nyilván ilyen jelenetek nem szoktak szerepelni ezekben a vidám filmekben, és nem is mondom, hogy bárcsak, tökéletesen meg vagyok elégedve a Kabos-féle őrületekkel, de mintha egy pillanatra fölfeslene a vászon, és mögé látna az ember. Emberek laknak ott, hús-vér-nyál-bőr emberek. Kalbásszal a kezükben.