Nő a fa alatt

Garry Winogrand képeiből van nagy válogatás a Capa Központban, már ha lehet ekkora életműből nagyot is válogatni. Winograndről azt kell tudni, hogy az utcai fényképezés atyja vagy bátyja, szóval nagy alakja, lényegében egész nap élesre felhúzott Leicával járta a várost (a városon a Cityt kell érteni, New Yorkot), és lőtt, lőtt, lőtt. Ettől lett olyan valószínűtlen méretű az életmű, Winogrand korai (56 évesen bekövetkezett) halálakor maradt utána 2500 előhívatlan tekercs, 6500 előhívott tekercs, amiből még nem készült kontakt, azonos méretű pozitív másolat. Valaki nekiállt kiszámolni az adatok alapján, hogy akkor vajon hány fényképet is készített Garry Winogrand életében, félmillió fölötti szám jött ki, napi szinten körülbelül 450. Mindez a digitális fényképezés föltalálása előtt. Ha ma élne, meg volna őrülve a gyönyörűségtől. 

Akkor is meg volt őrülve a gyönyörűségtől, a kiállítás címe Women are beautiful, és zavarba is hozza a nézőjét, mert látszik, hogy egy mániákus munkája, mászkál a világban, és ha egy feszesebb ruhát, izgalmasabb dekoltázst lát abban a melltartó nélküli világban, ő odafényképez. Nem sokat állítgat, a vízszintes elég ritkán vízszintes, meg is vádolták, hogy csípőből tüzel, bele sem néz a keresőbe, csak nyomja a gombot. Ez, persze Winogrand teljes félreértése, túl szépek a kompozíciók, és ő nem is nagyításkor komponált, nem vágta le utólag a képekről a fölösleget; amit a gép és az optika megörökített, az mind megörökítésre érdemesnek találtatott. 

Más szempontból sem volt Winogrand afféle csöndes kukkoló, erről bárki meggyőződhet, ha megnézi a kiállításon látható interjú videóját, asztalra föltett lábbal válaszolgat a kérdésekre, nem az a sarokba bújó megfigyelő, inkább az élet császára, aki megy, fotózik és uralkodik, hiszen az ő kezében van a fényképezőgép. 

Ha egy képet kell a sokból választani, akkor a lányra gondolok a fa alatt. Nyilván nem teljesen függetlenül attól, hogy ez nem is igazi Winogrand, a vízszintes vízszintes, a lány olvas a fa alatt, zaklatottság helyett harmónia, mintha a Paradicsomban lennénk, és Éva épp a tudás fájának gyümölcsét kóstolgatná. Vagy épp ő maga a gyümölcs, hiszen ott van a fa alatt, éretten és ártatlanul. Nagyon messze, a bal sarokban kivehető egy férfi, de talán soha nem ér ide, hogy valami hülyeséget csináljon. Illetve: biztos, hogy nem ér ide, hiszen ez a szépsége minden állóképnek. Nem kell félni a következő pillanattól.