A ménes. El ménese, mármint El Kazovszkij lovai. Az ember néha a hülyeségekre gondol, miközben ezeket a komor műalkotásokat nézi, nagy sötétségeket, a fekete kutyákat, szárnyas farkasokat, hullámpapírból készült balerinákat. Eszembe jut Rényi András, aki azt mondta még a Nemzeti Galériában, hogy mintha szándékosan kerülné El Kazovszkij az értékes anyagokat, jelezve, hogy nem az örökkévalóságnak dolgozik, hanem az élet része az alkotás. Az utókor le van ejtve. 

Most a Várfok Galériában van gazdag kiállítás, még a héten látható (de vasárnap és hétfőn zárva), azon nézegetem a játéklovakat, és azon gondolkodom, hogy miféle lovacskák ezek. Valahol vette, valami trafikszabású boltocskában, ahol bólogató ebeket és autós hőmérőket is árultak. De ennyit? Vagy ismert valaki gyártót, aki csak neki fröccsöntött kétszáz darabot? Kétezret? És vajon menyi idő is kell az ilyen műanyag lebomlásához? Kétszáz év? A Mona Lisa vászna már régen el fog porladni, és El Kazovszkij ménese még mindig kényeskedve emeli a lábát.