Mondanám szívesen, hogy tegnap beszökött az ősz, és mekkora csoda, hogy a magyar irodalomnak ezekre a helyzetekre is vannak verssorai, de igazából nem az ősz szökött be, csak a nyár fészkelődött egyet, hogy kényelmesebben üljön a trónusán. Szóval csak az eső szökött be, három alapos zápor, emiatt igazán kár volna Ady Endrét előrángatni, hogy jöjjön el Szent Mihály útjára.
Radnóti jön viszont magától is, ha az ember arra jár, mert ha kezdősorokról van szó, ő is nagyon tudott. A Boulevard St. Michel és a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda. Voltaképpen egyáltalán nem értem, hogy miért olyan varázslatos ez a sor (két sor), csak érzem, ahogy magával ránt, bele a versbe, ami aztán elnyúlik kicsit, nem baj, igazán nem. És ha az ember keresi a megoldást, hogy mitől szép, talán nem is tehet jobbat, mint hogy odamegy, kiszáll a helyszínre, mint valami irodalmi megfigyelő, előveszi legprózaibb énjét, és azt mondja: nem is lejt a járda. Úgy értem, nem a járda lejt, hanem az egész utca. Miért mondja, hogy járda? Rímkényszer? De hát olyan furcsa, nem kötelező rím jön rá, hogy tárna, nem hagytalak el, gyönyörű, vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana. Aztán jelzi Radnóti, hogy benne is dolgozik Ady, mert balra a park fái között az egyik úgy sárgállik, mintha előre látná az őszt.
Tudom, hogy mindig a költészetünkre vagyunk büszkék, meg hogy a különféle irodalmak közül ez a legnehezebben összehasonlítható, de most tényleg a gyomromban érzem, mást mond, többet ez az egyszerű utcasarok annak, aki magyarul olvas verset.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csodabogár 2018.07.28. 10:44:59
stolzingimalter 2018.07.28. 14:26:23