Párizsban, a Saint Sulpice mellett egy kis utcában a falra föl van írva, szépen formált betűkkel Rimbaud verse, A részeg hajó. Egy holland ötlete volt, 2012-ben, hogy emlékezzenek meg a versről, valószínűleg itt olvasta föl először a költő a barátainak egy kocsmában. Szépen halad a szöveg, fentről lefelé, viszont jobbról balra követik egymást a szakaszok, azt is megmagyarázzák, miért: a szél errefelé fúj az utcában. Nem mintha ez feltétlenül szempont volna olyan vers esetében, amelyben a vitorláitól mentes, tengervíztől részeg vízi jármű beszél, de azért ez is egy gondolat. 

Persze, az ember, már az átlagos Rimbaud-rajongó azért végig nem ismeri a verset, sem a magyar fordítást, mégiscsak száz sor, de az elejét könnyű megjegyezni, Hogy jöttem lefelé, egykedvű vén vizek folyásán. A sor vége a folyásán szó előtt van, ez már Tóth Árpád fogása, hogy az első sort épp így folyatja át a másodikba, Rimbaud maga itt nem trükközik. És a vége olyan, hogy belemászik az ember agyába, az enyémbe legalábbis belemászott néhány évtizeddel ezelőtt, mert soha nem memorizáltam, mégis el tudom mondani magamban: 

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja,

Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,

S jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja,

S hogy hidak vad szeme bámuljon rá bután... 

Kicsit sok az a két s a két utolsó sor elején, de annak formai oka van, ni... ni van az eredetiben, sem... sem, ebből maradt ide a két s. Így is olyan, mint valami magányosok indulója, meg nem értett legények és leányok, kapaszkodjatok Arthur bácsiba, aki,persze soha nem volt bácsi, amikor ezt írta, akkor aztán végképp nem, csak tizenhat éves. Hogy is van ez franciául? Bámulom a falat. 

Furcsa, azt írja, hogy les yeux horribles, rémületes szemek, az mondjuk nem buta feltétlenül, de a rím így tökéletes magyarul. De azt is írja, hogy ponton, ami nyilván annyit jelent, hogy ponton, pontonhíd, vagy hajódaru.Nincs vele semmi baj, csak pont a kép nem olyan egyértelmű így, a hajóhídnál pont az a rémületes, sötét üreget nem látja az ember, mint a rendes hidaknál, azt a sötét árkádot, baljós ívet. 

Pár órával később, az egyik múzeumi boltban ott van egy angol nyelvű Rimbaud-kötet, gondoltam, megkeresem, mit mond az angol változat, és legnagyobb meglepetésemre azt írja, hogy prison boat, a pontont börtönhajónak fordítják, még meg is van csillagozva a szó, és magyarázatként az van a lap alján, hogy Rimbaud 1871-ben sok ilyet láthatott, a Párizsi Kommün után ilyesmikbe zárták az elfogott kommünárokat. Próbáltam otthon szótárban utánanézni, de az internetes változatok nem ismerik a pontonnak ezt a jelentését. Viszont egy másik angol fordítás a hulk szót használja, ami ugyancsak börtönhajót (is) jelent. Lackfi János Tóth Árpádénál szöveghívebb magyar változata egyszerűen pontont ír, nyilván ponton értelemmel, és nem börtönhajóként. Megnéztem a német változatot, Paul Celan hidakat mond, mint Tóth Árpád. Ügydöntő lehetne esetleg Nabokov, aki az orosz fordítást készítette, és minden felsorolt nyelven kiválóan beszélt (a magyart leszámítva), de az internethasználati képességeim csekélyek ahhoz, hogy megtaláljam a cirill betűs változatot. 

Most hát ránk marad az eldöntetlen kérdés: ki érti jobban Rimbaud-t? Mi vagy az angolok?