Bye-bye Szása

Az nyilván más koncerteken is megesik, hogy valakit fölhívnak a színpadra, a kezében lefelé fordított virág. Kb. ki lehet találni, mi fog történni, a valaki (egyébként Szentgyörgyi Rolandnak hívják) azt mondja, Kati, gyere föl légyszíves. Kati fölmegy, Roland azt mondja, hogy boldog születésnapot, aztán azt, hogy úgyis elég régóta vagyunk együtt, és szeretném, ha ez így is maradna. Igen, igen, letérdel, megkéri a lány kezét, aztán egy szám erejéig még ott is maradnak a pódiumon, közelről nézhetik  az együttest, rendben van. 

De olyat még nem láttam, hogy sztárvendég gyanánt az internetes jelentkezőkből sorsolnak. Három marad, és, mivel az Állatkertben vagyunk, egy kicsit horror, ami kezdődik, egy karon ülő héja elé tesznek egy tálcán három borítékot. A borítékon három (feltehetően és remélhetően) döglött egér, és amelyiket a héja választja, annak a borítékja a nyerő. Nyilván az Állatkert dolgozói nem számoltak az egerek barátaival, mikor ezt a sorsolási módot kitalálták. Utána minden felhőtlen,a nyertes bizonyos Bajkai Kati, de ő nem egyedül jön sztárvendégnek, hanem hoz magával két testvért, és együtt éneklik el a Bye-bye Szását, egyszerre hiperidétlenek és szuperbájosak, én meg újra értem magam, hogy ezer egyéb ok mellé mi az az ezeregyedik, ami miatt Pa-dö-dőt kell nézni minden nyáron.   

Viszont ha már ily közel kerültünk az oroszokhoz (már hogy Szása), némi fejleményről tudok beszámolni a tegnapelőtti bejegyzés, Rimbaud ügyében. Egyrészt valaki küldött egy francia oldalt, amely igazolja, hogy a ponton valóban börtönhajót is jelentett a 19. századi franciában, másvalaki meg átküldte a Részeg hajó orosz fordítását, és abban Nabokov egyértelműen hídról beszél. A rejtély tehát nem oldódott meg, csak azt lehet tudni, hogy akármi is nézi a részeg hajót, szörnyűek a szemei.