A vécé közelében

Tanár akarsz lenni? Karikatúra a vécé falán? - hüledezett édesapám, amikor a pályaválasztás idején összecsaptak érvek és jövőképek. Bölcsészettudomány kontra jogtudomány. Pontosabban össze nem csaptak, mert nekem sem érvem, sem jövőképem nem volt, nyilván nem válaszolhattam, hogy igen, karikatúra szeretnék lenni a vécé falán, de azt sem, hogy sem az iskolának, sem az életnek nem szeretnék tanulni, legfeljebb csak úgy magamnak. Nem szeretnék lenni semmi, ez lett volna a becsületes válasz, és akkor most elmondhatnám, ha volna kinek, hogy látod, sikerült. 

Az egész azért jutott épp mostanában az eszembe, mert néztem a párizsi Diderot szobrot, szép, frekventált helyen, fák árnyékában. Ma is eleven szerző, ugye, ma is nehéz csak egy vállrándítással túllépni, azon, hogy a Fecsegő csecsebecsékben női nemi szervek beszélgetnek a tapasztalataikról, egy ilyen könyvhöz még ma, kétszáznyolcvan évvel később is meglehetős vagányság kellene, hogy megtalálja a szerző lába a vékony kis ösvényt az őrültség és az ízléstelenség között. Ha van. És az Enciklopédia, és klasszikussá válás, amit magyarul úgy fogalmaznak meg az Egy szerelem három éjszakájában, hogy "hiába itt Cicero, Dideró". Szóval ott a bronz a bulváron, fején  madár, arcán a "vén galambdúcok pettyes, forró szemetje". Ez van. Ahol a bölcsészet, ott a kaka.