Lezárták a Lánchidat, ettől az ember kellően nosztalgikus hangulatba kerül még a kerékpáron is, végre úgy láthatja ezt a részt, ahogy a tervezők elképzelték, akkora forgalommal és onnét, a híd közepéről. Milyen kis nyomott az Alagút keleti bejárata, de ez a nyomottság is mennyire felemelő. Biztos, hogy akkor is lejátszották mindazt, amit ma is lejátszanak a városképet érintő építkezések körül, támogatnak a támogatók és aggódnak az aggódók, mi lesz ebből, nem találkoznak majd a fúró emberek, csak tévelyegnek a hegy gyomrában, amíg rájuk nem zuhan az egész Vár. 

A nagy megilletődés és a régi kor árnyaival öszvevetett jelenkor azonban csak átmeneti, mert váratlanul olyasmivel kell megküzdeni, amivel sem Széchenyinek, sem a Clarkoknak nem kellett: egy kopaszra nyírt, csorba fogú, sárga mellényes pasas kezd el emelt hangon magyarázni: ismerni kéne ám a KRESZ-t. Nekem beszél. Le kéne szállni a kerékpárról, és tolni. 

Tényleg nem is értem, miért és mikor terjedt el az általános alanynak ez a használata, hogy kinek mit kéne csinálnia. Nekem is volnának ötleteim, de nem mondom, csak hallgatom rendületlenül, hogy "rendezvényes területen" hogyan kell közlekedni. A fene tudta, hogy ez rendezvényes terület, azt hittem, hogy a Lánchíd, hogy átmegyek Pestről Budára, de a valtonos mellényű csak beszél, beszél, kellemetlenül, kiabálva. Miért is kell ezt elviselni? Ki az, aki ezeket az ál-egyenruhásokat a nyakunkra ülteti? Azelőtt ilyenkor sápítoztunk, hogy jaj, szépen mutatkozunk be a külföldiek előtt, de ma már éppen elég saját magunk miatt aggódni. A jó ég tudja, miből gondolja ez az ember, hogy ő a mellényétől hatósággá vált (nem mintha elfogadható volna a hatóságtól ez a stíl), és a kellemetlen külsejével meg ezzel a kéne-kénezéssel ő majd rendet teremt a városi csintalanok között. Nyilván nem érdemes költői kérdéseket tenni föl, hogy ugyan, miért nem olyan embereket alkalmaznak legalább a közönséggel kapcsolatba kerülő részeknél, akik valamivel civilizáltabb módon tudnak érintkezni a többiekkel, biztosan nem óriási a választék. Azon sem sápadozok, hogy "a mi pénzünkből" rontják a mi közérzetünket. De azért nem tetszik ez az egész.