Meghalt Inge Borkh, 97 (egyes források szerint 101) évesen, nagy pályafutással, de sajnos kevés hangzó hagyatékkal, gondolkodnom kellett, mi is maradt utána. Egy Turandot, de azon mintha nem ő volna a főszereplő, hanem Mario del Monaco és Renata Tebaldi, ő tényleg csak valami jéghercegnő, mintha épp ez volna az eszme, hogy ő az idegenség az olasz világban. Egy árialemez, és, persze, a két nagy Richard Strauss-szerep, Elektra és Salome. Részletek Reinerrel és egy valóban legendás élő felvétel Mitropoulos vezényletével. 

Nem tudom, mit nem talált meg akkor a lemezipar benne, mert csinos is volt, nagy hanggal, tény, hogy a stúdióban kicsit fagyott, de túl sokat nem gyakorolhatta magát. Balszerencse, nagy konkurencia, ilyesmi. Hiszen ez benne a csodálatos, hogy nagy konkurencia mellett is le tudta tenni a névjegyét. 

Bár, ha már névjegynél tartunk, vicces, hogy az ember voltaképpen a keresztnevén szólította akkor is, ha a teljes nevét mondta ki. Ingeborg Simon volt az eredeti neve, abból lett Inge Borkh. Színésznőnek készült, és ez a kívánsága teljesült is, néhány évtizedes kitérővel, hiszen közben fölfedezték a hangját, és lett a korszak egyik legsikeresebb drámai szopránja. Amikor 1973-ban úgy érezte, hogy már nem megy a megszokott színvonalon, egy palermói Elektra után visszavonult, de pár év múlva prózai szerepeket vállalt, később pedig kabarékban lépett föl, önálló esteken saját élményeit mesélte és énekelte. Igazi, szép szakmai élet, és hosszan tartott. Izgatta az opera, tudta, kik az új énekesek, sok száz kilométert utazott egy-egy érdekesebbnek ígérkező előadásért. A hónap elején még látták Salzburgban: a Salomét nézte.