Nagyon jó kis sznobéria Siri Hustvedt tizenöt éves regénye, az Amit szerettem, talán több is, majd kiderül. Egyelőre pancsolok az írónő műveltségébe, lassan olvasom, ha azt mondja, Pontormo, akkor pontormózok egy kicsit. Próbálom megfejteni az utalásait, eleve azt sem tudom időnként, hogy most utal-e vagy sem. A regényben szereplő festőt Billnek hívják, nejét meg Violetnek. Akkor ez most utalás Bill Violára vagy sem? Beírtam Bill Violat és Pontormót együtt a keresőbe, Firenze jött ki, egy kiállítás, ahol egy restaurálás alatt álló Pontormót mutatnak Bill Violának. Nagyon okosat nem tud mondani róla. Hanem ha Siri Hustvedt utal, miért utal? Azt is meg kellene fejtenem? Vagy ez valami New York-i heccelődés a nem New Yorkban élőkkel szemben? Végül is elég szép hagyománya van az amerikai műveltségnek és műveltkedésnek, amely az európaiakat szembesíti az európai kincsekkel. Hemingway vagy Woody Allen, nem olyan rossz társaság, hogy kínos lenne melléjük kerülni.
A problémát mélyíti, hogy valaki van közöttünk, a könyv fordítója, Farkas Krisztina, aki hivatása szerint persze közvetítő, és nem tudom, mikor kell őt hibáztatni, ha kizökkenek a nagy ábrándból. Azt írja a főhős, épp egy képzőművészeti albumban nézegette Giorgione Judit és Holofernész című képét, amit a festő egy ajtóra festett. Miért festette volna ajtóra? Fatáblára festette,,és, amennyire én tudom, a fatábla nem szolgált ajtóként. Vagy rosszul tudom? Suhanjak ki gyorsan Szentpétervárra, megnézni a képet, van-e rajta kilincs? Vagy csak félrefordítás? A panel szó van valahogy ajtóvá változtatva? Vegyem meg angolul a könyvet emiatt?
Mindegy, de kizökkenek. Pedig hálásnak kellene lennem a képért, a mosolygó fejért, ronda férfi, homlokán a szép nő lábával, és a levágott fej mégis mosolyog, az együtt eltöltött éjszaka az utolsó emléke a világból.
Ötven oldallal később Sziénai Szent Katalin úgy szerepel a könyvben, mint akinek Catherine Benincasa volt az igazi neve, ami már tényleg fájdalmas marhaság, tessék rákeresni máskor, hogy középkori olasz szentek angolosan írták-e a nevüket. Nem nagy ügy, csak előttem van még néhány száz oldal, és nem akarom saját kedvemet sem elvenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.