Feliratos film

Holnaptól játsszák a Keresés című filmet, ami a hivatalos műfaji megjelölés szerint misztikus thriller, bár nincs benne semmi misztikus. Egyszerűen csak jó. Virtuóz, ami talán megtévesztő is lehet, mert az ember hozzászokik a virtuóz szó negatív jelentéséhez is: iszonyat nehéz és semmi értelme. Iszonyat nehéz, az rendben van, mert a moziban végig valamilyen képernyőt kell nézni. Úgy is kezdődik a film, hogy megjelenik a régi Windows alap, zöld domb a kék ég alatt. Aztán elkezd bonyolódni, nincs benne márkahűség, menet közben átállnak az Apple termékeire, de a látható világ ez marad, látszólag véletlen kompozíciók és rettenetes mennyiségű felirat, SMS, chat, Google keresések, Facebook Tumblr. A közönség nevetett, amikor az utóbbit a járatlan atya tumblernek írta, az ember magába néz, csak a járatlan atya szerepét tudná eljátszani hasonló esetben. 

Az egészből mégis film lesz, izgalmas krimi, és nem az a tanulság, hogy lám, 84 Facebook ismerős ellenére is magányosak vagyunk, vagy nem is ismerjük azt, aki a szomszéd szobában lakik. A történeten kívüli tanulság viszonylag hamar tisztázódik: tényleg megrázó vagy a valóságnál is megrázóbb egy képernyőn látható halál a valóságosnál, a monitoron keresztül kapott tragédia esetenként nagyobbat üt, mint a szomszédban fölfedezett mumifikálódott holttest. Amikor ezt megérti az ember, még előtte az egész film. De azt is érdemes megnézni.