Holnaptól játsszák a Centrál Színházban a Büszkeség és balítéletet, a kétszínészes változatban, ami igazán szórakoztató, összesen, ha jól tudom, huszonegy karaktert kell megjeleníteni, a két szereplőnek, fejenként tíz-tizenegy új hang, tartás, egy-egy eszköz, hogy félreérthetetlen legyen, ki kicsoda, ha nem volna elég. Jane és Bingley nemet is cserél, talán ez sem jelentés nélkül való, de most nem is ezt mesélem. Csak magát a művet, hogy vajon mi lehet az oka a kétszáz év fölötti frissességének, a közszeretetnek, amely körülveszi, és amivel soha nem él vissza, most is megindító, ahogy Darcy (ez nem Mark, mint Bridget Jonesé, hanem Fitzwilliam, de persze, ugyanaz a fazon) kénytelen szerelmet vallani. Megvan az előképük az angol irodalomban, Beatrice és Benedek a Sok hűhó semmiértből (ez meg a mi anyanyelvünk, ez a kényszerű kettős ragozás) de ők ma valahogy élénkebbek, igazibbak, közelebbiek, mármint Lizzy és Mr. Darcy. 

A trükk talán a történelem teljes hiánya. Zajlik az élet Európában, dörögnek az ágyúk, angol és egyéb ifjak masíroznak a harctérre, hogy jó eséllyel otthagyják a fogukat, fél lábukat, egyéb testrészeiket, de hiába, ez mind nincs benne a történetben. Mert összedőlhet a világ, az nem annyira fontos, mint két szív. Ja igen, ez a másik trükk, a két szív. Hogy voltaképpen egy giccstörténetet kapunk, eljön pej lován a fehér lovas herceg, vagy ha nem is herceg, azért kastélya van, és elveszi a szép és okos lányt. Közben en passant megmenti a család becsületét is, és az utolsó jelenethez érve végképp megóvja a lányt a magánytól vagy a szülők melletti hervadástól. Hát ez Meseautó, vagy valami hasonló, csak közben irodalom, választékos mondatok, szellemes párbeszédek, érzékeny leírások sora. Végre kapunk valamit, aminek őszintén örülhetünk, és még szégyellni sem kell magunkat amiatt, hogy ilyen őszintén örülünk. Az intelligencia amúgy is hajlamos a melankóliára, legyinteni, hogy úgyis mindennek rossz lesz a vége, úgyis van valami hátsó szándék, fedett történet a boldogság helyén, itt meg semmi, minden pont az, aminek látszik. Van ilyen, hogy két egymásnak való ember megtalálja egymást, és boldogan élnek. És még meg sem halnak, pedig lepergett közben kétszáz év.