Ebben az évadban, ha jól számolom, háromszor voltam a Müpában. Augusztusban (ha az egyáltalán az évadhoz tartozik) egy idős hölgy landolt orral előre a piros szőnyeggel bevont lépcső alján, szeptemberben egy szürke öltönyös férfi panaszolta a feleségének, miközben nyögve kapaszkodott fölfelé a Fesztivál Színházban az előadás végén, hogy ő bizony megbuktatta volna az építész karon a tervezőt. Biztos, hogy a Müpa legfőbb, legérdekesebb és legveszélyesebb pontja a lépcső, magam is lassan számot tartok egy életmentő emlékéremre, annyi megbotló embertársamat kaptam már el a lefelé vezető úton. Ha egyszer rájönnek az áldozatok, hogy nem bennük van a hiba, hanem a tervező hiányzott az egyetemen a lépcső óráról, indíthatnának egy érdekes pert a színház ellen. Bár a honi jogrendszert ismerve aligha nyernének, ne tessék odamenni - ez lenne a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásában. 

Ha a Müpa Olaszországban volna, talán Scala volna a neve, itt szeretnek nevet kreálni a színházak hibájából. Velencében La Fenicének hívják az operaházat, mivel időnként leég, de hamvaiból, legalábbis egyelőre, mindig újjászületett, akár a főnixmadár. Az újjászületések száma jelenleg három, a színház legutóbb 1996-ban égett le, amikor a közeli lagúnából épp elvezették a vizet, így a tűzoltók is csak tehetetlenül nézték az eseményeket. A legutóbbi lángralobbanási (vagy megújulási) kísérlet pedig a múlt héten volt, az elektromos jelzőrendszer hibája miatt keletkezett kisebb tűz, most viszont résen voltak az ügyeletes tűzoltók, senki nem sérült meg, a Főnix nem hamvadt el, és ha meg akar újulni, kénytelen a szellemiekre koncentrálni. Vagy nevet változtatni.