Nap, hold stb.

Ma van Szent Ferenc halálának napja, 1226 az évszám, és az ember kénytelen azon gondolkodni, mit is köszönhet (ha egyáltalán köszönhet) a szent Franco Zeffirellinek. Az egyik legnépszerűbb szentről van szó, és a jelenlegi pápa névadójáról, persze, hogy hihetetlen, hogy 800 év távolságból is így tud hatni, a kérdés csak az, hogy vajon ő az, aki hat, vagy ami körülötte van. A film, a hippi nosztalgia, ami két nálunk látható filmben ért a csúcsra, a Napfivér, holdnővér mellett a Hairben. Két nagyon zenés filmben, mint tudjuk, emlékszem még, hogy a Filmmúzeumban találkoztam egy osztálytársammal, mutatta a kabátja alatt becsempészett magnót. Én meg mutattam az én kabátom alatt becsempészett magnót. 

Szóval: mi is ez. Egyfelől nagyon is ordenáré giccs, nem kevés homoerotikus alsó szólammal, pucér Feri-popsival. Közben mégis mond valamit, közel hozza a világhoz azt, aki ellen tudott állni a világnak, ez folyamatos dilemma. A szegénységről beszélünk, de nyilván megkaptuk a honort a közreműködésért. Legyetek ti a szegények, nekem pénzre van szükségem, hogy alkothassak.  

A főszereplőkből végül nem sok lett, a Szent Ferencet játszó Graham Faulkner reménytelennek ítéltetett, abbahagyta a színészetet, és egy bankból ment nyugdíjba,a Szent Klárának öltözött Judi Bowkert láttam még valami angol tévéjátékban, de nem volt valami nagy hatással rám. Persze, nem ez a lényeg, de valahogy mindig ezt kell lejátszani magamban, győzködni, hogy nem tetszik, nem igaz, nem csak nem igaz, de kifejezetten hamis is, hogy Szent Ferenc viszonya a világhoz és az erotikához soha nem volt ilyen lágy és megengedő, mezítláb kóvályogni még Toszkánában sem mulatság, és hiába igyekszem nem bántani az állatokat, azért eszem húst és agyoncsapom a szúnyogot, legfeljebb bocsánatot kérek tőle, vagy a vacsora végén megköszönöm a halfejnek, amit értem tett. Nem épp ferences élet. De hogy ez még most is zavar, abban azért benne van az agg giccsgyáros.