Itt volt egyszer egy angol zenekritikus (nem Lebrecht), és a beszélgetés végén úgy búcsúzott, hogy hát úgyis nemsokára találkozunk, Eötvös-bemutató lesz Párizsban. Mondom neki, hogy azért nálunk nem így megy, nem küldözgeti a munkatársakat külföldi bemutatókra, hiába magyar a szerző. 

Csak azért mondom, mert tényleg nem az az első reakcióm, hogy ej, Orbán Viktor, minek is verted szét a Népszabadságot, viszont tényleg nevetséges. Ha valaki első kézből akar értesülni Kurtág Endgame című operájának bemutatójáról, akkor olvassa az olasz lapokat vagy a New York Timest. Én még ezek alapján sem értem az egész produkciót, már hogy Scala-bemutató, de hát a Scala még nem nyitott ki ebben az évadban, csak december 7-én fog. Akkor ez most a Scala vagy csak az épület a Scala? Mindenesetre Alexander Pereira a büszke, aki a Scala intendánsa jelenleg.

Mégis hogy lehet az, hogy a magyar beszámolókat olyanok írták, akik még a rádióközvetítést sem hallgatták meg? Nyilván lesz majd cikk a Muzsika februári számában, és ha a darab tényleg az örökkévalóságnak íródott, akkor az sem késő, és rendben van, Kurtág nem csak a miénk, de nyilván a miénk is, ha Orbán Viktor ezúttal a meccs helyett Milánóba utazott. Vagy kérjük meg őt, hogy meséljen? Még az is elfogulatlanabb beszámoló (és feltehetően hitelesebb és hihetőbb), mint amikor az Operaház igazgatója mesél az elképesztő New York-i sikerekről. Közönség nincs,a kritika okádik, de attól, persze, még igaz is lehet. Csak elfogulatlan nem.