Csak lógjon a falon

Nem tudom mással magyarázni a tettemet, mint valami kiállítás-éhséggel. Az Utolsó vacsorát nem lehet megnézni, mert egész napra kiárulták már a jegyeket, és mint valami bohózat sértett főhősnője, aki azt mondja, hogy jól van, akkor lefekszem az első emberrel, aki szembejön, bemegyek az első kiállításra, ami szembejön. A Kennedy-családról készített fotók vannak a Santa Maria delle graziével szemben, a milánói Francia Intézetben. 

Nem pont ugyanaz a hatása, de azért elég érdekes, képek a dinasztia alapítójáról, aztán Jacqueline-ről, akit soha nem tudtam szép nőként értékelni, van ilyen, hogy az ember valakiről azt hallja, hogy mennyire szép, de neki mégsem tetszik. Meg van fordítva is, abból lesznek a nagy szerelmek meg a hosszú házasságok. Az övék, mint tudjuk, nem volt hosszú házasság, de legalább meg lehet nézni a menyasszonyi ruhát, nem fényképen, élőben, és az tényleg szép. A falon feliratok, például, hogy az elnök úr nagyon kényes volt a külsejére, és napjában négyszer öltözött át. Nekem fordítva könnyebb volna, ha csak négynaponta kellene egyszer átöltözni. 

Látni Marilyn Monroe pihés arcát, az elnök sztárbarátait, Sinatrát, Dean Martint és Sammy Davist. Ahogy mondani szokták, az amerikai politikai élet akkor indult el a lejtőn a show-business irányába. Ma bezzeg a show-business tiltakozik a közelség ellen. Kennedy mindenesetre tényleg jól néz ki, elegáns, és szuper napszemüvegei vannak. Aki nagyon figyel, néhány elkapott fényképen megláthatja, amit talán nem is akart tudni: az elnök úrnak eléggé szőrösek voltak a fülei. 

Itt pont nem látszik.