Arról akartam írni, hogy a Müpa föltette a Nemzeti Filharmonikusok 2015 áprilisi koncertjét, Kocsis vezényel, Gyenyisz Macujev játssza a Rachmanyinov 3. zongoraversenyt, és milyen csodálatos, hogy így együtt lehet karácsonyozni, virtuálisan, de mégis velük, leginkább vele, Kocsis Zoltánnal. De Kocsis sem hagyja hogy a szemünk sarkát nyomkodjuk a zsebkendővel, mert az egész interpretáció nem alkalmas a merengésre, inkább az az érdekes, hogy a tempót illetően egymás ellen megy szólista és karmester. Ami még vele sem szokott előfordulni, a szólista mellett Kocsis elvben mindig készséggel játszotta az alárendelt szerepet, a kísérőt, aki alkalmazkodik, nyilván a saját szólista tapasztalatokra alapozva. Rachmanyinovnál azonban nem ismert tréfát, megint csak nyilván a saját tapasztalatokra alapozva, ez a helyes tempó, így játszotta Rachmanyinov, menjünk inkább az ő feje után.
Lehet, hogy mindezt megbeszélték a próbán, de aztán Macujev mégis lassabban kezd, Kocsis meg gyorsít, Macujev persze ezt is bírja, de dolgoznia kell, az egész izmozás nagyon szórakoztató, és mindenre inkább alkalmas, mint meghatott emlékezésre. Vagy van itt még egy csavar, meghatottan emlékezhetünk Kocsis Zoltánra, aki nem nagyon szerette a meghatott emlékezéseket.
Mindehhez a harmadik csavart a drága, jó Müpa szolgáltatja, amely ugyan esküdött, hogy a karácsonyi időszakban, január 6-ig bárki megtekintheti a koncert felvételét, de én tegnap óta hasztalan próbálkozom akár ezzel, akár a többi ajándékukkal, nem működik a videó, csak nyíl megy körbe-körbe. Úgyhogy én is, hasonlóan, minden jót kívánok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.