Valaha én is nagy ellenálló voltam. Ez még a festékszórók boldog világa volt, és én a Várban fújtam föl a járdára, hogy vörös csillag és horogkereszt, és köztük az egyenlőségjelet. Nem voltam nagy ravasz, mert épp jött egy ember, elszaladni viszont szégyelltem volna, de nem is kellett, mert az arra járó csak annyit mondott, hogy őt nem zavarja, de szerinte óvatosabbnak kellene lenni. Ki hitte volna, hogy annyi év után belebotlok régi és nem túl eredeti gondolatomba. Kapcsolgatás közben akadtam el az M5-ön, ahol épp az Ákos 50 című műsor ment. Ákos, az ötvenéves épp arról beszélt, hogy a maga korában sem volt egy hétköznapi állítás az, hogy kommunizmus és fasizmus jegyesek, minden külön értesítés helyett. Főleg egy proletárköltőtől. 

Aha. Apró probléma, hogy a proletárköltő nem ezt mondta, hanem azt, hogy "Tőke és fasizmus jegyesek". De hát Ákos sem tudhat mindent, még ebben a korában sem.Nem is őt szekíroznám ezzel, lehet, hogy Fluor Tomi még ennyit sem tudna idézni József Attilától, de a műsornak mégis volt egy szerkesztője, akinek az is a feladatkörébe tartozik, hogy óvja a főhősét, és gondoskodjon arról, hogy ehhez fogható tulokságok ne kerüljenek adásba. Másfelől persze, aki ilyen nagyszerű tévésekkel dolgozik, az meg is érdemli, hogy így járjon.