Nyári mikulás

Vannak ezek az ünnepi filmek, az emberek vagy a tévécsatornák előveszik őket, amikor idény van. Ami másoknak karácsonykor a Reszkessetek, betörők, vagy az Igazából szerelem, az szilveszterkor nekem az Alfa Rómeó és Júlia. Egy kicsit nehéz róla számot adni, én is látom, hogy nem a világ legjobb filmje, ráadásul tele van nevetséges hibákkal. Eleve mindenki olyan szép barnára van sülve benne, pedig a történet újév környékén játszódik. Illetve akkor kezdődik, ennek ellenére Latinovits valami napszemüveggel játszikál már a szilveszteri mulatságban is, ki tudja, miért. Meg van egy hosszabbacska jelenet, amikor Laci, az eb libidóját próbálja meg kiismerni, és, úgy látszik, kevés volt az alapanyag, utóforgatásra volt szükség, viszont ahhoz meg nem találták meg az eredeti inget, így aztán néhány snittben nem csak a színész haja hosszabb, nem csak a hangja teljesen más, de másik ing is van rajta. Kockás, de máshogy kockás. Persze, ezek még a videózás előtti idők voltak, úgyse veszik észre alapon lehetett dolgozni. 

A rendező Mamcserov Frigyes, nem épp legendás név a honi filmgyártásban, bár volt egy nagy dobása, a Mici néni két élete, ezen kívül én csak a tévében látott Illetlenekre emlékszem, arra is halványan, pucér színészek szaladgáltak, mert jött utánuk a kutya, szájában egy kézigránáttal. 

Szóval: miért is? Van egy történet, szerethető, de azért furcsa, a szereplők egy kissé túlkorosak, azt játsszák, hogy átszaladnak éjfél után az autók előtt, de Latinovits már ősz, a történetben 35-nek mondják, a valóságban 38, de ő gyorsan öregedő típus volt. Töröm a fejem, de nem tudok másra jutni, mint hogy igazából szerelem. Az van benne, amit a cím is mond. Meg amit Géher István mond egy régi Rómeó és Júlia kiadáshoz írt utószóban: minden szerelmespár olyan akar lenni, mint Rómeó és Júlia. És ha már túléltük azt a kort, akkor mint Latinovits és Ruttkai. Nem tudom, mi lesz majd a következő lépés.