A szokásos kérdés a kiállítás végén: akkor melyiket vinném haza? Melyikkel élnék szívesen otthon, egy lakásban? Azt mondanám a Nemzeti Galériában az angol iskolát nézve, hogy Sir Stanley-vel. Vagyis az ő Patriciájával. Aki nem is az övé, és, ami azt illeti, nem is Patricia, Ruby Vivian Preece az eredeti neve.
Néz le a falról, kicsit széttartó szemekkel, széttartó keblekkel, elvirágozva, nem látszik rajta, hogy szörnyeteg lett volna. Ennek, ugye, két oka is lehet, vagy nem volt szörnyeteg, vagy Stanley Spencer annyira szerette, hogy ezt a szörnyetegséget képtelen volt beléfesteni.
A tények meg az életrajz semmiképpen nem biztató, Patricia Preece már fiatalon áldozatot követelt, úszni tanult egy tóban, és, csodák csodája, egyszerre elvesztette a lába alól a talajt. Segítségért kiabált, és segítséget is kapott, a hetven fölött járó drámaíró, William Gilbert személyében, aki a tóba ugrott, odacsápolt hozzá, ő rátette a kezét a drámaíró vállára, és az alámerült a vízben. Föl sem bukkant többet élve, a halottkém szívleállást állapított meg. Patricia kisasszony sértetlenül partot ért.
Nem ezért utáljuk vagy utálják, hanem a Stanley Spencer körül viselt dolgaiért. Bár Patricia Preece a saját neme iránt vonzódott, szégyentelenül flörtölt a festővel, de állítólag tényleg szégyentelenül, lengén öltözötten mászkált előtte, nyilván azt gondolta, hogy egy festő az ilyesmihez szokva van. Addig lengéskedett, amíg Sir Stanley elvált a feleségétől, sőt, egy idő után feleségül is vette Patricia Preece-t, bár szerelmük szigorúan plátói maradt, Preece továbbra is ragaszkodott festőnő szerelméhez, Dorothy Hepworth-höz. Annyira ragaszkodott hozzá, hogy időnként Hepworth képeit is a sajátjaként adta el, így aztán a legjobb angol festők között tartották számon az értők. Ez az érzelem azért nem tartotta vissza attól, hogy amit lehet, kicsikarjon Sir Stanley-től, magára írassa a házat, vásároltasson ékszereket, ruhákat, amit szokás, sőt, Spencer halála után Lady Spencernek neveztette magát.
Tényleg olyan az egész, mint valami Agatha Christie-regény, csak azt várja az ember, hogy ki lesz a gyilkos. Én Spencer első feleségére gyanakodnék. Vagy valamelyik gyerekre.
De a gyilkos nem jött, Patricia Preece természetes halállal lakolt 1966-ban, 72 évesen. A képe sincs az én falamon, lecsapott rá a Tate Gallery.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Anselmo 2019.01.11. 13:05:11
stolzingimalter 2019.01.11. 13:07:40