Gondoltam, várok egy hetet, annyira béna volt az első gondolatom, amikor meghallottam a rádióban: elhunyt Theo Adam. Mert az jutott eszembe, hogy mennyire nem szerettem a hangját, olyan kemény volt nekem, kicsit lebegett is, és hát pont nem az a basszus, aki kedvet csinál a basszizmushoz. Nem Sarastro, akinek a mellkasára odahajtja fejét Tamino vagy Pamina, és mire vége az áriának, már egy másik világba vitték a rezonanciák. 

Ezt, ugye, fölösleges megírni. De hát volt egy hét, hogy felidézzem azt a napot, amikor szépen, kazettáról kazettára, oldalakat forgatva egy délután végighallgattam A nürnbergi mesterdalnokokat, egy óra után már azzal a biztos tudattal, hogy ilyesmi még egyszer úgysem fordulhat elő az életemben, de legalább tudjam, miről is van szó. 

Ez is változott az idők során, tegnap is végighallgattam a Mesterdalnokokat, csak nem kazettáról, nem is a Karajan vezényelte stúdiófelvételt 1970-ből, hanem egy Metropolitan-közvetítést két évvel későbbről. Január 15-én volt az előadás, Theo Adam 12-én halt meg, negyvenhét évvel később. Hans Sachsként könnyű szeretni, épp azért, mert nem ez a nagy szakállú bácsi, aki elrendezi a fiatalok életét, hanem az, aki bukja Evát, mert nem akar sugar daddy lenni. 

Most úgy tűnik, mindenben jó, Mozartot leszámítva, azok az olasz nyelvű szerepek szörnyen állnak neki, ahogy németesen rhaccsolja a szavakat, ahogy pedánsan kimond minden magánhangzót, még ha nincs is hozzá hangjegy. De még Bach-énekesként hallgatva is megtanulja az ember, hogy ez a háború utáni, drezdai vagy  kelet-német Bach-interpretáció is érvényes lehet, a nagy vonóskarral, csillogó trombitálással. Csak hang kell hozzá, meg valami kék szemű keménység, német Krisztus, berezel tőle az ember, de úgy kell nekünk. Nyolcvanévesen vonult vissza, stílusosan azzal a szereppel, amelyikkel kezdte (majdnem), A bűvös vadász remetéjével, később otthonba került, már nem ismert meg senkit, még a zenét sem, amit ő énekelt. A dédunokája nyerte öt éve a The Voice német változatát, Charley Ann Schmutzler. Az arca emlékeztet rá, a hangja nem.