Bold Didone

Kíváncsi vagyok, van-e ilyen furcsa összefüggés a magyar kultúrán belül, és Szakonyi Károly Hongkongi paróka című színdarabjához az ihletet az Andy Vajna által létrehozott gyár vagy cég terméke szolgáltatta-e. Úgy számolom, hogy az összefüggés egyáltalán nem kizárható, a Hongkongi paróka bemutatója 1973-ban volt a Vígszínházban. 

De hát nem erről akartam beszélni, és talán nem is arról a napi tapasztalatról, hogy a halál egy pillanat alatt mindent megváltoztat. Ebben az esetben például felgyorsította a szakma és a közönség különbékéjét Andy Vajnával, amiről az utóbbi időben egyre több szó esett, hogy hát nem is olyan rossz fej, hirtelen általános felismeréssé vált. Egyszerre mindenki a magyar film jövőjéért kezdett el aggódni, mi lesz itt Andy nélkül, és elfelejtenek a jelenért aggódni, pedig azért is lehetne, végül is a következő nagyszabású bemutatót Dobó Kata rendezte, és bennem elég halvány a remény, hogy az eredmény Vajnát fogja igazolni. Abban sem nagyon hiszek, hogy ha saját pénzről lett volna szó, Andy Vajna sokat áldozott volna belőle a filmre. De hát ki számíthatott erre a fordulatra azon a kalandos életpályán. Ki gondolt úgy rá, mint akiben benne van ez a kormánybiztosság és hivatalosság, ki gondolta, hogy élete végén neki nem azért kell küzdenie, hogy sztárokkal és látvánnyal kirobbanthassa a közönség zsebéből a pénzt, és az általa elért sikert egyszerű számokkal lehessen bizonyítani, betettél egymilliót és kivettél százmilliót. Helyette jött a politika, a sikert a díjak jelentették, a veszteségeket az állam állta és szemrebbenés nélkül fizette, az emberek milliói helyett csak az újságírókat és szakembereket kellett meggyőzni. Másfajta munka, de Andy Vajna a jelek szerint ebben is tehetséges volt, tényleg jöttek a díjak, és senki nem kérdezett rá, hogy (mondjuk) hogy lehet Borbély Alexandra Európa legjobb színésznője, amikor még a Katona József Színházban sem ő a legjobb színésznő. Vagy, hogy ne rajta csattogjon az ostor, miért a Testről és lélekről lett a legsikeresebb Enyedi-film, amikor nem az a legjobb. 

De erről sem akartam beszélni. Csak a képről, nem is a képről, hanem a hátteréről, az Andy feliratról.

Négy betű (látom hogy van folytatása is, meg van olyan fénykép is, amin az olvasható, hogy Hasta la vista) de ez a betűtípus, a bold didone, és a kissé megbillentett D betű egyértelműen Robert Indiana nyomatára, illetve az annak alapján készült szoborra, a Love-ra utal. Indiana, mondhatni, egyműves szerző, élete végén sokat is panaszkodott arra, hogy a Love-ot sokkal többen használják, mint amennyien fizetnek érte, így aztán ő maga is kénytelen volt aprópénzre váltani önmagát. Két embert bízott meg, hogy a négy betűt próbálják meg egyéb változatokban is hasznosítani, így aztán lett Hope meg Wine, meg ki tudja, még mi. A legutolsó változat a Brat volt, ami sült kolbászt reklámozott. Jelenleg vitatkoznak a törvény emberei és a művészet emberei, hogy ezek közül vajon mi számít autentikus Indiana-alkotásnak. Andy, persze, nem Robert Indiana alkotása.