Van körülbelül húsz másodpercnyi ijedtség bennem. Hogy egy kicsit olyan szedett-vedett ez a Dániel. De hát milyen legyen, Bohémélet Dániel, vagyis Dinyés  Dániel, muzsikus, szerző, zongorista, karmester, ráadásul balkezes karmester, bár ez még nem derül ki az első másodpercekben, csak hogy H-val mondja azt, hogy Hector Berlioz. 

Mondja, amivel akarja, felőlem zs-vel akár, mert annyira jó lesz az egész program fél perc után. Nagy átadás - átvétel élmény, ő beszél, és lelkesedik Berliozért, de nem ájultan, hanem kollegiálisan, hogy ez mekkora ötlet, ez milyen szép, izgalmas, érdekes, hatásos. És tényleg. Berlioz-rajongónak képzelem magam, de percről percre vagy félpercről félpercre jobban szeretem, ahogy mondja és mutatja, mitől fantasztikus a Fantasztikus szimfónia. Közben azért megválaszol olyan régi kérdéseket, amelyeket még Menuhin pedzegetett Az ember zenéje sorozatban. Hogy mitől ilyen nagy egy Berlioz-zenekar, amikor kevesebb emberrel is el lehet érni ugyanazt a hatást. Nem lehet. Négy fagott akkor is más, mint egy, ha mind a négy ugyanazt játssza. Délelőtti műsor, gyerekeknek szól, figyel is Dinyés Dániel, hogy ha van magyar szó arra, amit mondani akar, akkor azt használja. Én meg pótolom, amit kihagytam akkor, tátom a számat, hogy tényleg de klassz ez az egész, a hangszerelés, a képszerűség, ez a láz, ahogy Berlioz komponál, ez a józanság, ahogy hangszerel. Lesz még ilyen, remélem, és ajánlom mindenkinek. 

Közben azért utolér egy felismerés, lehet, hogy mást már régen utolért, engem csak most. Hogy van az a másik Berlioz, Mihail Alekszandrovics, a TÖMEGÍR elnöke, A Mester és Margarita első fejezetében, akit lefejez a komszomol-tag villamosvezető. És hogy ő épp Berlioz, az csak valami véletlennek tűnt eddig, ez a név jutott az eszébe Bulgakovnak. Csak most esett le, amíg a Fantasztikus szimfónia utolsó tételét játszották, hogy nem teljesen véletlenül jutott az eszébe éppen ez a név, hogy itt azért van valami játékos összefüggés, egy fantasztikus regény és egy fantasztikus szimfónia között. Lehet, hogy messzebbre is lehetne vele jutni, lehet, hogy ennyi az egész, pár évtized, amíg forgott az érme a levegőben, nagyot pendült, leesett végre a húszfilléres.