Ballagtam épp a Szajna felé... - ja , nem. Ballagtam épp a Duna felé, nem is ballagtam, de autóztam, mert benyomtam a rádiót, ahol, ha jól emlékszem Némethy Attila azt a furcsa konferanszt tette épp, hogy Rózsa Miklósnak a Ben Hurhoz komponált kísérőzenéjéből a szerelmi kettőst játssza orgonán Sebestyén János. 

Sebestyén János! Mintha a halála óta eltelt hét év során elfeledkezett volna róla a világ. Pedig az egyik első klasszikus zenei hangversenyen, amelyre önszántamból mentem el, Sebestyén János csembalózott. Elsötétített Zeneakadémián, két állólámpa fényében játszott, el voltam kissé veszve a hangok között. Aztán láttam, hogy ez valami kettős élet, nem csak zenél, de megszállottan rádiózik is, néha belehallgattam az Egy rádiós naplójából című műsorából, hát, ma ilyet nehéz volna csinálni. Volt egy olyan műsorszám is benne, hogy valaki tekergette a rádió gombját, mondjuk 1950 április 15-én, és azt hallgatta, mi jön be a szobába. Nyilván ő tekergette akkor is a gombokat, és megszállottan rögzített mindent. 1956-ban kitette a felvevőjét (még nem is  magnó volt, hanem lemezvágó, afféle továbbfejlesztett fonográf) és fölvette az utca zaját, távoli lövéseket. Tudom, hogy aztán felfoghatatlan rendetlenségben élt, pontosabban mások számára felfoghatatlanban, ő tudta, mi hol van a szobában, de a sok tárgy és dokumentum között utakat kellett vágni, hogy el lehessen jutni a foteltől az ajtóig. Gyűjtött mindent, menetrendeket és telefonkönyveket, mintha meg lehetne menteni azokat az embereket, vagy azoknak az emlékét, akiknek már volt telefonjuk 1966-ban. Vagy legalább vonattal mentek Piripócsra. Láttam őt aztán sokszor a Zeneakadémián tanári minőségben is, ő alapította a csembaló-tanszéket, mindig voltak körülötte, igazi tanár úr volt. 

Ami a Rózsa Miklós-művet illeti, voltaképpen nincs benne semmi különös, ha utánagondol az ember, Sebestyén János jóban volt a zeneszerzővel, harcolt azért, hogy elfogadják itthon is őt 20. századi klasszikusnak. Most úgy látszik, nem sok sikerrel, pedig, ugye, Rózsa Hegedűversenyét Jascha Heifetz is játszotta. Sebestyén János járt hozzá rendszeresen, az olaszországi nyaralásain látogatta, kazettára vette az emlékeit, könyvet is írt belőle. 

Amikor hetvenöt éves lett, elvégezte a számítást, az apja hetvenegy évesen halt meg, az édesanyja kilencvenkét évesen, ha benne félúton találkoznak, akkor neki még hat éve van hátra.

Kevesebb mint egy hónapot tévedett.