Tegnap volt Deseő Csaba nyolcvan éves, szeretettel gratulálok. Köztudott róla a zenei kettős élet, az ÁHZ múlt, brácsás volt a zenekarban, miközben élte a jazzéletét is. Meg élte ezt is, a Funky hegedűt.
Akkor, azon melegében nem láttam az Egymillió fontos hangjegynek azt az adását, de a bátyám már ezzel fogadott, hogy mekkora marhaság ment a tévében. Akkora, hogy másnap erről beszélt mindenki az osztályban, aztán a katonaság alatt hallottam megannyi változatban, és azt gondoltam, hogy ilyen azért ritka, hogy egyetlen dallal valaki egy életre elintézze magát. Értelme semmi, műfaja kideríthetetlen, de mintha szánt szándékkal célozna a lehetséges közönségcsoportok közé, oda, ahol épp senki nincs, akinek ez tetszik. Ki írta vajon ezt az elmés szöveget?
Aztán eltelik néhány év és évtizedecske, és ha azt mondják, Deseő Csaba, mégis ez jut a legtöbb embernek az eszébe. Ki érti?
Fölhívnám a figyelmet Deseő Csaba mellett a borízű énekszólót előadó ritmusgitárosra, Csomós Péterre, aki a régi Hungáriának is oszlopa volt. A '69-es Táncdalfesztiválon elég sokáig őt is véli frontembernek a közvetítés vezetője, amíg Fenyő elő nem búvik az elektromos orgona mögül. Hihetetlen fazon már ott is, ahogy George Harrison módjára ikszlábazik a nagyérdeműnek. 2013 óta sajnos már csak az angyaloknak hülyül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bolkonszkaja Andrea 2019.02.16. 20:31:57
stolzingimalter 2019.02.17. 08:39:51
apro_marosan_petergabor 2019.02.17. 11:37:51