Ralph Brewster könyvét olvasom, Hontalanul Budapesten a magyar címe, az eredeti az, hogy Wrong Passport, rossz útlevél, mivel szegénynek az amerikai nevéhez olasz okmányai voltak a 2. világháború alatt. Harcolni nem akart, hiszen olasznak soha nem érezte magát, így eljött Magyarországra, de a menedék nem tartott ki mindvégig, mikor a könyv kezdődik, épp a szlovák határra kíséri egy detektív a vonaton. Nem mintha Szlovákiában fogadták volna, hiszen vízuma nem volt, vissza is küldték Budapestre. 

Itt találkozik ifjúságom egyik hősével, Selvarajan Yesudiannal, akit ő csak Eddynek nevez. Yesudian tanulni jött Magyarországra, de a tanulás mellett tanított is, ma úgy mondanánk, jógastúdiót vezetett, könyvet írt, amelynek papírkötéses változata megvolt otthon. Ahogy a budapestiek a negyvenes években, én kamaszként néztem irigyen izomzatát, hajlékonyságát, rugalmasságát. Azt, hogy meg tudta csinálni a majur ászanát, beszívta a hasát, megfeszítette az izmát, és a hasizmot valahogy körbe-körbe tudta forgatni. Persze, ez az út vége volt, előbb légzőgyakorlatokat kellett végezni, beszívni, benntartani, sziszegve kiengedni, minden nap egy perccel tovább. Egy ideig apám is próbálkozott vele, de ő is csak addig jutott, hogy "apátok megőrült, alsónadrágban fekszik a földön, és sziszeg". 

 Yesudian a könyvben nem épp dicsőséges szerepben tündököl, Ralph Brewster felkeresi őt a Margit körúti lakásában, hogy tudna-e esetleg segíteni neki, bújtatná, vagy valami, mire ő azt mondja, hogy ugyan Ralph, csak gyáva vagy, nem akarsz harcolni a hazádért. Brewster egyébként bölcsebb mint én, mert ha nem is öleli Eddyt a kebelére, belátja, hogy egy indiai hazafi a világháborúban a németeknek drukkol, hátha az ő győzelmükkel fölszabadulhat India. 

Hazafiság ide vagy oda, Yesudian a háború után Svájcba költözött, Zürichben is halt meg 1998-ban, nem olyan nagyon matuzsálemi korban, 82 évesen. Jóga nélkül lehet, hogy még ma is élne.