Nem állítom, inkább csak kérdezem. De hogy a kérdés megálljon a lábán, ahhoz tudni kell, hogy tegnap koncertet adott a Fesztiválzenekar, amolyan kreatív összeállítású műsorral, hogy eljátszották az eredeti népzenéket, majd eljátszották azt is, hogy mi lett belőlük Bartók keze által. Román népi táncok és a Román népi táncok, magyar parasztdalok és a Magyar parasztdalok. Persze, nagyon érdekes volt, meg az ember ott érezte magát a tiszta forrásnál, csak közben arra gondoltam, hogy a világ megváltozott, a tiszta forrásból ma már desztillált víz folyik. Még az is eszembe jutott, hogy már fordítva folyik a forrás, Bartókból állították össze (vagy vissza) a koncert népzenei részét. Mindent Bartóknak köszönhetünk, vagy legalábbis minden vele kezdődött, ő gyűjtötte, ő harcolt meg azért, hogy ez a zene megmaradjon és élmény lehessen, de a mérkőzés meg van nyerve. Vagy el van veszve. 

Mintha Bartók a megmentéshez nem csak fonográfot használt volna, de kottapapírt, tollat. Leírta, földolgozta, bevitte a hangversenyterembe, hogy az úri (úgy értem: városi) közönség is megtapasztalja és megszeresse ezeket a dallamokat. Igaza lett, megszerettük, valamennyire ismerjük, legalább néhány dalt, néhány szöveget. Hiába nem lehetett érteni, mit énekel Sebestyén Márta, ráismertem a fordulatokra, ugye, babám, nem nagy idő, száradjon beléd a tüdő.  Nyilván így vannak vele mások is, nem lehet véletlen, hogy a koncerten a legnagyobb sikert a legelső szám aratta (azt is a Fesztiválzenekar játszotta, pontosabban a zenekarból hárman, hegedű-brácsa-nagybőgő), és alapvetően nagyobb volt az ováció a népzene után, mint azok szimfonikus változatát követően. Mintha tényleg múzeumba mentünk volna, nehéz újraélni a művek, főleg a Magyar parasztdalok hatását vagy megdöbbentő voltát. Jó, a dudanótát fafújják, igaz, Sebestyén Márta sem dudált, csak dúdolt, düdlidüdli, de ha kedvem van, meghallgathatom dudán is. Mintha volnának olyan Bartók-művek, amelyeket az idő valahogy lassan mégis kikezd. Nem azért, mert nem jók, hanem mert túl jók, teljesítették a küldetésüket. 

No jó, gyorsan megcáfolom magam, és hallgatok kicsit a Gyermekeknekből.