Van az a csodálatos vicc, amikor a csavargó fekszik a nápolyi öbölnél a napon, keze a feje alatt, élvezi a fényt és a meleget. Odamegy hozzá egy ember, és azt mondja neki, hogy engedheti meg magának, hogy életerős, fiatal ember létére egész nap csak heverjen. Hát mit csináljak? Kérjen kölcsön egy csónakot, menjen ki a vízre halászni. Adja el a fogást, és ha tíz alkalommal ezt megteszi, már vehet magának egy csónakot. És? A csónakkal annyi halat foghat, hogy aztán vehet egy hajót, és ha szerencséje van, az egy hajóból hamarosan kettő lesz, a kettőből tíz, egy egész halászflotta. És? Hogyhogy és? Ha van egy halászflottája, akkor már más dolga sem lesz, mint álló nap feküdni a napon. 

De hát így is azt csinálom. 

Többé-kevésbé én is ezt csinálom. Csak közben arra gondolok, hogy miből fogok így eljutni Nápolyba?