Felnőnek

1974-ben, a tévé első karmesterversenyének idején családi, vagy inkább családi-munkahelyi okok miatt mi Koncz Tamásnak drukkoltunk. Nem mintha sokat számított volna, ha az ember nagy különbségeket nem is érzékelt karmester és karmester között, az elég hamar világossá vált, hogy ott leginkább a második helyért folyik a küzdelem, Kobayashi mindent visz. Úgy emlékszem, Koncz Tamás végül nem jutott a döntőbe, de a nem részletezett családi-munkahelyi okok miatt azért időnként példaképként állították elénk, kamasz rossz gyerekek elé, nem is tudom, olyanokkal, hogy a Tamás nem hogy farmert nem hord, de még olyan nadrágot sem vesz föl, amelyiknek álló zsebe van. Szóval ő lett otthoni szóhasználatban  a "svédzsebes", bár erről igazán nem tehetett. Tíz év múlva még hallottam, hogy Koncz Tamás Győrben lett zeneigazgató, aztán valahogy nyoma veszett, a családi-munkahelyi kapcsolatok lazultak, nem tudtam, merre jár. 

Tegnap váratlanul azt a hírt olvastam, hogy a jó nevű Deutsche Kammerakademie Neuss zeneigazgatójának Christoph Konczot választották, a Bécsi Filharmonikusok másodhegedű-szólamvezetőjét. Először abban sem voltam biztos, hogy jól gyanakszom, bár fényképet is közöltek, és a szőke haj, az arcforma legalábbis gyanús volt. Csak hát az ifjú hegedűs-karmester zenész családba, de Konstanzban született. 

Nem annyira egyszerű az utánakeresés, mert Christoph Koncz gyerekként is szenzáció volt, A vörös hegedű című filmben is játszott, a hivatalos életrajz viszont nem említi a karmester atyát, de aztán csak kiderült, hogy Koncz Tamás a megfelelő időben Konstanzban volt állásban, szóval elég egyértelmű: a következő generáció nem csak megérkezett, de át is vette a stafétapálcát. Jó volna hallani is.