Március elején New Yorkban meghalt Carolee Schneemann, aki leginkább arról híres (ilyenkor szokás eljátszogatni a híres – hírhedt fordulattal), hogy 1975-ben az Interior Scroll (Belső tekercs) címet viselő performansza során levetette ruháit, meghempergőzött az előre odakészített sárban, majd a vaginájából egy hosszú tekercset húzott elő, és felolvasta, ami a tekercsen állt. Az a fajta előadás, amiről sokat lehet elmélkedni és írni, a test és lélek, a női test és női lélek témakörben. Elmélkedtek is eleget. Schneemann ekkor már híres vadállat volt, sokat szidták és ünnepelték egy bő tíz évvel korábbi fényképsorozatért, ahol az egyik képen meztelenül volt látható, és két kígyó tekergőzött rajta. Az értelmesebbek a kép archaizmusát dicsérték, hogy a minoszi, kibontott keblű, kígyókat tartó istennő jelenik meg vele újra a művészetben, a kevésbé értelmesek kifogásolták, hogy látható a művész klitorisza. (Azt valamiért senki nem pedzegette, hogy ha valaki egy nőn tekergőző kígyókat látva az intim testrészeket kezdi el figyelni, akkor talán vele nincs rendben valami.) Maga Schneemann azt állította, hogy a fénykép készítésekor még fogalma sem volt a minoszi istennő létezéséről. Védekezésnek mindenképpen váratlan.

Ami a hatást illeti, az ember elgondolkodik, hogy vajon miért kell a teljes meztelenséggel hadakoznia egy rendes feminista művésznek. De ha igen, Schneemann akkor is épp csak a kanyarban van Fajgerné Dudás Andreához képest, akinek a meztelen férje porszívózik a festményén.