Az örök tavasznak ezen a szivárványszigetén nem ülnek ünnepet, mert itt soha nincsen hétköznapjuk a jószagú vizekbe mosdott, selyembe öltözködött boldog embereknek, akik pajkos térzenére ringatják a derekukat, szemben a nappal. Nem Palermóban és nem Palermóról írta ezt Móra Ferenc, de itt sem más a helyzet. Kint vannak a gyerekek a kikötőben, pajkos térzene helyett a telefonhoz csatlakoztatott hangszórók karattyolnak, de mindegy is, mert ráénekelnek, rákiabálnak olaszul, spanyolul vagy angolul, és ringatják a derekukat, fiúk is, lányok is, spontán vagy valami utánzott koreográfia szerint. Ha nem táncolnak, akkor a tenyerüket csapkodják össze, úgy, ahogy otthon, és gondolom, szerte a világban szokás, kettőt keresztbe, és egyet egyenesen. Ezt csinálták száz éve és ezt csinálják száz év múlva is, mondaná az ember, hogy ez valami örök körforgás, de ez pont nem ettől csodálatos, csak a pillanattól. Riszálnak és azt üzenik, minden rendben van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.