Mit csináljunk egy ekkora fával? Palermóban áll a Garibaldi kert sarkában, többé-kevésbé a város közepén. Itt úgy hívják ficus magnolioides, de ezt csak egy Antonino Borzi nevű botanikus találta ki, hogy megkülönböztesse az olasz változatot az eredeti ausztrál ficus macrophyllától, ha jól értem a történetet. Ennek a leveleinek világosabb az alja, annyi a különbség. De hát senki nem nézi a leveleket, csak ezeket a törzseket és léggyökereket, vízesés fából, mondják rá, és van benne valami. Nem ajánlják kiskertekbe, mert hamarosan nem lesz a kertben semminek sem hely, úgy nő, úgy terebélyesedik, hogy kiszorít mindent. Ez sem évezredes példány, ha nem is facsemete, a 19. században ültették.
Másnak sincs jobb ötlete, fényképezik, ha többen vannak, az egyik ráül a gyökerekre, itt jártam, Wilhelm. Itt állok, ficus.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.