Nincs most itthon a legszebb kép a Palazzo Abatellisben, Antonello da Messina kék fejkötős Szűz Máriája épp Milánóban jár, ott van nagy Antonello-kiállítás. Viszont rendületlenül arat a halál, pontosabban nem arat, bár ott van vele a kaszája, de nyilaz, fekete íjából röpteti a nyílveszőket, és eltalál vele gazdagot és szegényt, püspököt, pápát, akit lehet. A lován csak hátul maradt bőr, elöl csont, belelátni a koponyájába, ott a foga meg a nyelve, nem szép látvány. Furcsa módon egy csapat zenész is van a képen, nem tudom, hogy ők mentességet kaptak, vagy csak aláfestő zenét játszanak, mindenesetre ők élnek: amíg a zene szól, nem vesz rajtuk erőt a halál. Ha nem akar. 

Nem tudni, ki a festő, csak annyit írnak ki, hogy A halál diadala című képet A halál diadala festője készítette, ezzel biztosan nem tévednek nagyot. Egy palotában volt a freskó, amíg négyfelé nem vágták, és el nem hozták ebbe a másik palotába, megrendíteni a megrendülni vágyókat: nem mondhatjátok, hogy nem szóltunk időben.