Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát az ágyában.
Kilencszáz év sem kellett hozzá, hogy a látvány irodalommá változzon. Persze,a képen nem Gregor van, hanem Georg, az admiralitás első lordja, vagy valami annak megfelelő, a szicíliai II. Roger hadvezére, aki olyan szép templomot építtethetett Palermóban, mint a király. Az eredetiből még megmaradt az alaprajz és a mozaikok, 12. század, itt éppen maga az admirális térdepel Szűz Mária előtt, egyébként meg olyan az egész Santa Maria dell'Ammiraglio, rövidebb nevén a Martorana, mint valami építészeti szemléltető eszköz: ez arab, ez normann, ez barokk. Ilyenkor szokás sóhajtani, hogy bárcsak megőrizték volna az eredetit, de hát közben is éltek emberek, akik nyomot akartak hagyni a világban, és nem csak vigyázni arra, amit a régiek rájuk hagytak. Ma csak a bent lévő emberek száma és ruhája változtat a templomon, olyan örök darabok nem kerülnek bele, mint a térdeplő admirális úr.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.