Egyetlen, kínzó kérdés fogalmazódott meg bennem Wim Wenders Ferenc pápáról készített filmje után: hogyan lehetséges, hogy bár ilyen menő filmrendező és a stábja felelős az egészért, mégis a legtöbbet használt interjúban a kamera rosszul van beállítva, a pápa egy kissé életlen. Nincs ennek semmi extra üzenete, egyszerű technikai hiba, mégis, vagyis éppen ezért furcsa.
Maga a film nem furcsa, nem is nagyon elmés, bár Wenders leforgatta hozzá a maga némafilmes Szent Ferenc-jelenteit. Alapvetően azért beszélnek a filmben, bizalmas hangú narrátor, és természetesen a főhős, ám nem mondanak semmi furcsát. Ferenc pápa mosolygós és rokonszenves, de nem kiemelkedő értelem, nem mond mást, mint amit bárki mondana, akit foglalkoztatnak a katolikus egyház és a világ problémái: leszerelés, környzetszennyezés, pedofília, család, szegénység. Az ő trükkje nyilván az,hogy nem csak beszél, de az elveinek és elképzeléseinek megfeleően próbál cselekedni is. Pápaként nyilván ez még nehezebb, de nem akarom magunkat sem fölmenteni: azért megpróbálkozhatnánk vele.
A lényeg talán láthatatlan, és ha így van, nem Wenders a hibás, hogy nem sikerült láthatóvá tennie. Annak idején Assisi Szent Ferencen is csodálkoztak, akik ismerték: se nem szép, se nem különösebben okos, nem szónoklol csodásan, és mégis őutána mennek az emberek. Meg a madarak is, mint tudjuk.
Lehet, hogy csak arról van szó, amit Eufémia nővér mond, Ferenc pápa régi ismerőse a film elején, minden kornak olyan pápája van, amilyenre szüksége van. Ez még nem jelenti azt, hogy minden pápának olyan filmese van, amilyet megérdemel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.