Valami hülyeség jutott eszembe, amíg tegnap a Kakukkfészket néztem a Radnótiban, Zsótér-rendezésben. Ezzel, persze, nem akarom megúszni az előadás minősítését, de most csak röviden: jó. Ami eszembe jutott, az viszont egy jelenet az Annie Hallból. Az 1980-as magyar bemutató óta láttam a filmet, egészében, mondjuk hússzor, részleteiben nyolcvanszor, inkább lefelé kerekítek, de csak úgy a tizennyolcadik megnézés után jöttem rá valamire. Ha másoknak ez túl nyilvánvaló, akkor elnézést, de hátha mégsem. Szóval van az a jelenet, amikor Annie énekel, utána odamegy hozzájuk Tony Lacey, és elhívná őket, együtt fejezni be az estét. Átmegyünk a klubomba, ahol találkozunk Jackkel és Angelicával... És ez mindig is vicces volt nekem, hogy tök ismeretlen embereket a keresztnevükön nevez mások előtt. Tényleg egy másik világ, ebből is lesz a konfliktus, Annie-nek tetszik ez a világ, Alvy-nek nem. 

Körülbelül a tizennyolcadik megnézésnél jöttem rá, hogy nem is erről van szó, hanem hogy ez két ismert ember, és nem Angelica, hanem Anjelica, Tony Lacey az ismerőseivel vág föl, vagy őket használja Annie-csalinak, Jack Nicholsont és Anjelica Houstont. 

Nem lesz tőle egymilliószor jobb a fim, de mégis: vannak ezek a filmbarátaink, és nem lehet túl sokat találkozni velük. Nincsenek sokan, és az sem biztos, hogy ők a legjobbak vagy legfontosabbak a filmtörténetben, de vannak.