De mi lett az indiánnal?

A képen Csomós Mari, aki Bromdent, az indiánfőnököt játssza a Radnóti Színház Kakukkfészkében, azt a szerepet, amelyik a filmváltozatban így nézett ki. 

Persze, lehet az égre emelni a tekintetünket, vagy sztoikusan bólogatni, minden generációnak olyan indiánja van, amilyet megérdemel, de talán mégis az előadást magát tudom ajánlani: hátha megértjük, kedves nézők, hogy miért is így jó. 

Most leginkább az érdekel, mi lett az indiánnal? Úgy értem, hogy a Milos Forman rendezte Száll a kakukk fészkére igazi Jack Nicholson-parádé, itt kezdi a nagy vicsorgást, ami végigkíséri egész életén, és ami miatt szeretik őt az emberek a legnagyobb hollywoodi lángelmék között számon tartani, és tényleg: el lehet felejteni a többi szereplőt, pedig Danny DeVito is itt kezdte, és nem is volt rossz. De az indiánt senki nem felejti, olyan méltóság és rendíthetetlenség áradt belőle, lehetetlen, hogy ne vették volna észre a rendezők. 

Valamennyire észre is vették Will Sampsont, hogy nevén nevezzük, csak sok idejük nem volt rá. Még szerepelt egy-egy filmen, legalább egyet közülük Magyarországon is játszottak, a Buffalo Bill és az indiánokat, de aztán bekerült a Poltergeist II-be, és, amint tudni lehet, azon a filmen átok ült, a kopogó szellem nagy szeretettel vitte magával a filmeseket. Nyilván az egész nem volt független Will Sampson autoimmun (?) betegségétől, a sclerodermiától. Mindenesetre egy kombinált szív- és tüdőátültetés után Sampson 1987-ben elhunyt. Annyit lehet még tudni róla, hogy festett is, de elég egyértelmű, hogy színészként maradandóbb.