Elhunyt Michel Roux, akinek a főműve, bár ezt így leírni elég különös, az Absolut vodka volt. Nem maga az ital, azt ő, illetve a cég, amelyet igazgatott, csak forgalmazta Amerikában, hanem a vodkaivás divatja. Mert, ugye, a vodkában, amennyire én tudom, olyan nagy csoda nincs, többé-kevésbé íztelen folyadék, hideg vidéken élő szegény emberek öntik magukba, bánat és fázás ellen. Nem olyan könnyű rávenni kevésbé hideg vidéken élő, és egyáltalán nem szegény embereket, hogy ez legyen a csemegéjük, pedig ha ez nincs meg, akkor a divat nem szivárog le a tömegekhez, senki nem érzi majd menő dolognak a vodkaivást. 

Roux ötlete annyi volt, hogy művészetet csinált a vodkás üvegből. Nem ő csinálta, másokkal csináltatta, például Kurt Vonneguttal, aki az üveg tetejére egy macskafejet rajzolt, és mellé önmagát, amint épp a fonálból készült macskabölcsővel bajlódik. De megbízta Kenny Scharfot, Keith Haringet, meg, persze, Andy Warholt. Ez utóbbi azért sem volt egyszerű, mert Warhol maga egyáltalán nem ivott alkoholt, csak a füle mögé csöppentett két cseppecske Absolut vodkát, az illata miatt. 

A történetnek nem most lett vége, Michel Roux saját céget alapított, elveszítette az Absolut forgalmazásának jogait, és ehhez hasonló sikert többé nem tudott elérni. Hogy ez jelent-e valamit a művészet élvezete szempontjából, azt, sajnos, nem tudom megmondani.