Próbálom meghaladni a korlátaimat, ami, persze, nem szörnyen nehéz. Vagy mégis. Szóval szerettem volna eljutni odáig, hogy ne az legyen az egyetlen tudásom a grúz énekesről, Hamlet Gonashviliről, hogy 1985-ben leesett az almafáról, ezért szorgalmasan hallgattam legalább a válogatáslemezét. De azért nem könnyű idegen zenét idegen nyelven, mindenféle útbaigazítás nélkül sokáig hallgatni. De nem sokáig meg mégsem nehéz, és látja az ember, hogy a zene ilyen is lehet. Vagy hogy a zene mindig egyforma, ha jó, visz a fenébe, mármint jó messzire, magasra, szervusz világ. Hogy itt ez az ember, pajesz-bajusz, idegen az ízlése, idegen a világa, és mégis. Nem is tudom, mi a mégis. Mégis ő a zenész.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.