Végre megnéztem a decemberi Traviatát, amiről nem is tudom, hogy akkor elfelejtettem, vagy egy időben ment valamivel, vagy csak rám jött ez a Damrau-viszolygás, aminek olyan nagyon sok alapja nincs. Valaki bemagyarázta neki, hogy nagyon jó színésznő (úgy is vezetik föl az előadást, hogy két csodálatosan játszó énekes főszereplésével), ettől aztán mindent túl-túl-túl játszik, de attól még hang, éneklés, jó szándék. Hanem hogyan kezdődik az új (decemberi) produkció, Michael Mayer rendezése? Igen, igen, Violetta, szegény fekszik az elsötétített, szinte üres szobában, és visszaemlékezik a boldog napokra. Pontosan úgy, ahogy nálunk játszották azelőtt, Békés András rendezésében. 

Nem arra célzok, hogy Amerikában lopják a mi elholt előadásunkat, hanem mintha közös volna a forrás, Zeffirelli Traviata-filmje, ott megy ez a halott asszony visszanéz technika. Ezt hittem legalábbis, és annak idején én is erős szavakkal háborogtam Békés András miatt, lopott holmi, meg amióta videók vannak a világban (akkor még csak VHS volt), ezt nem lehet megcsinálni. (Azért megcsinálták, Nagy Viktor a maga A Rajna kincse változatában elég félreérthetetlenül csórta el az óriásokat New Yorkból.) A Traviatát illetően azonban könnyen lehet, hogy nem volt igazam, utólag azt mondták, Békés András nem is látta akkor még a Zeffirelli-filmet, amikor a darabot rendezte. Persze, az is lehet, hogy Michael Mayer sem látta. Csak éppen nem valószínű.