Talán azt sem tudja mindenki, hogy Marozsán Erika a Balettintézetbe járt, hogy van egy színésznőnk, akinek kivételes mozgáskultúrája van, hogy mennyire érdekes volna ezt kihasználni, lehetett volna erre írni egy egész forgatókönyvet. Folyton itt küszködök a múltidő - jelenidő - jövőidő kérdéssel, szóval: nem lehetett volna, hanem lehetne, de ez nem az én dolgom. De mintha ez nem volna elég, közben nyílt a Mozsár utcai Deák Erika Galériában egy Marozsán Erika kiállítás a rajzaiból. Varrógéprajzok, papírlapnyi fehér anyagon varrógép húzta a vonalakat, néha lógva maradnak a szálak, mintha keresnék a kapcsolatot a háromdimenziósokkal. Elvágott köldökzsinórok, elválasztották őket a varrógép-mamától. Vannak rajzok, amelyeket fölhasznált a Je Suis Belle szalon, ruhák lettek belőlük, vannak, amelyeket továbbfejlesztettek, arannyal végighímeztek, de a lényeg nem változott. Azt, persze, nem tudom megmondani, ennyire tetszene mindez, ha nem Marozsán Erika csinálta volna, hanem csak úgy volnának, de, szerencsére, nem is kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.